Népművészeti tevékenységemről röviden.
Népi kézművességgel az 1980-as évek elejétől foglalkozom. Megtanultam szőni, tojást festeni, -karcolni, a papírral bánni. Igazából mégis lószőrékszer-készítőnek mondhatom magamat.
1988-ban elnyertem a Népművészet Ifjú Mestere címet, 1996-ban pedig a Népi Iparművész elismerést. Mostanában már ritkán küldök pályamunkát jelentős megmérettetésekre.
A lószőrékszer-készítés széles körű elterjesztésében és népszerűsítésében – határainkon belül és azon túl is – jelentős szerepem volt. Ebből a célból szerveztem nyolc éven át folyamatosan a lószőrös táborokat, kitaláltam és szorgalmaztam az Országos Lószőrékszer-készítő Céh létrehozását, szerveztem és segítettem sok lószőrös pályázat és kiállítás megvalósulását. A hajdani Céh tagjainak munkáit bemutattuk több alkalommal is: itthon és külföldön egyaránt.
A kilencvenes évektől kutatom, gyűjtöm az adatokat e témában.
Az utóbbi néhány évben a lószőr és a szaru összetársítása, illetve a szarumegmunkálás (ékszerek készítése, sótartók karcolása) foglalkoztat, de szívesen foglalkozom kabaktök karcolásával is ócsai otthonomban.
